A Titanic utolsó óráiról új, forradalmi részletek derültek ki a felmérés során
A Titanic tragédiájának újabb részleteit tárták fel egy részletes elemzés keretében, amely a hajó teljes méretű digitális szkennelésére épült. A 3D-s rekonstrukció megmutatja, hogyan hasadt ketté a híres óceánjáró, miután 1912 áprilisában jéghegynek ütközött. A katasztrófában körülbelül 1500 ember vesztette életét, és a mostani kutatás új fényt vet a hajó utolsó óráira. Parks Stephenson, a Titanic szakértője hangsúlyozta, hogy a Titanic maga az utolsó élő tanúja a katasztrófának, és még mindig sok történetet mesélhet el.
A National Geographic és az Atlantic Productions által készített dokumentumfilm, amely a „Titanic: A Digitális Feltámadás” címet viseli, a szkennelés eredményeit használja fel. A Titanic roncsai 3800 méter mélyen fekszenek az Atlanti-óceán jeges vizeiben, és a térképezéshez víz alatti robotokat alkalmaztak. A kutatók több mint 700,000 képet készítettek a hajó minden szögből, hogy létrehozzák a „digitális ikert”, amelyet a BBC News 2023-ban mutatott be először a világnak.
A Titanic roncsai rendkívül nagyok, és a mélység sötétségében való felfedezés submersibles segítségével csak ízelítőt ad a hajó állapotáról. A szkennelés viszont az első teljes körű képet nyújt a Titanicról. A hajó hatalmas orra egyenesen a tengerfenéken fekszik, mintha még mindig az útján lenne, míg a far 600 méterre tőle egy összegyűrt fémhalomként hever. A sérüléseket az okozta, hogy a hajó a tengerfenékre csapódott, miután kettétört. A legújabb térképezési technológia más megközelítést ad a hajó tanulmányozásához. Stephenson úgy fogalmazott, hogy a helyszín olyan, mint egy bűnügyi helyszín, ahol fontos, hogy az összes nyomot a megadott kontextusban lássuk.
A szkennelés új részleteket is felfedett, például egy ablaknyílást, amelyet valószínűleg a jéghegy tört össze. Ez összhangban van a túlélők beszámolóival, akik arról számoltak be, hogy a jég beáramlott egyes kabinokba a ütközés során. A Titanic egyik hatalmas kazánházát is tanulmányozzák a szakértők. A szkennelés alapján látható, hogy a kazánház a hajó hátsó részében helyezkedik el, ahol a hajó kettétört. A túlélők elmondása szerint a lámpák még mindig világítottak, amikor a hajó a hullámok alá merült. A digitális rekonstrukció azt mutatja, hogy néhány kazán homorú, ami azt jelzi, hogy még aktívak voltak, amikor a vízbe merültek.
A hajó hátsó részén egy nyitott helyzetben lévő szelep is felfedezhető, ami arra utal, hogy a gőz még mindig áramlott az áramtermelő rendszerbe. Joseph Bell vezetésével egy mérnökcsapat maradt hátra, hogy szenet rakjanak a kazánokba, ezzel áramot biztosítva a lámpákhoz. Mindez nagyon fontos volt, hiszen ezek az akciók sok ember életét mentették meg, mondta Stephenson. Hangsúlyozta, hogy a mérnökök hősies cselekedetei adtak időt a legénységnek a mentőcsónakok biztonságos vízre bocsátására.
Egy új szimuláció további betekintést nyújt a Titanic süllyedésébe. Ez a kutatás a hajó részletes struktúráját és a jégheggyel való ütközés sebességét, irányát és pozícióját figyelembe véve próbálja megjósolni a keletkezett sérüléseket. A kutatás vezetője, Prof. Jeom-Kee Paik a University College Londonról elmondta, hogy a szimuláció bemutatja, hogyan ütközött a hajó a jégheggyel, és hogyan keletkeztek a sérülések. Az eddigi elemzések szerint a Titanic úgynevezett „vízzáró” rekeszeinek négyének elárasztása ellenére a jéghegy által okozott károk hat rekeszt érintettek.
A szkennelés ugyanakkor nem mutatja a hajó orrának alacsonyabb részét, mivel az avar alatt rejlő részek nem láthatók. Az emberi tragédia továbbra is jól látható, hiszen a hajó utasainak személyes tárgyai szétszóródva hevernek a tengerfenéken. A digitális rekonstrukció új nyomokat kínál az 1912-es hideg éjszakáról, de a szakértőknek évekbe telik, amíg minden részletet alaposan megvizsgálnak. Stephenson megjegyezte, hogy a Titanic, mint a múlt tanúja, csak fokozatosan osztja meg velünk történeteit, minden alkalommal arra késztetve minket, hogy többet akarjunk tudni.
