Forradalom zajlik az indiai cipőiparban
Valószínűleg nem sokan hallottak a tajvani Hong Fu Industrial Group-ról, pedig ha egy forgalmas utcán sétálunk, könnyen rátalálhatunk a termékeikre. A Hong Fu a világ második legnagyobb sportcipőgyártója, amely lábbeliket szállít a Nike, Converse, Adidas, Puma és más nagy márkák számára. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt készítenek. Éppen ezért, amikor a cég jelentős befektetést tett India piacába, a lábbeligyártó ipar figyelni kezdett. Jelenleg egy óriási gyárat építenek Panapakkamban, Tamil Nadu államban, India délkeleti részén. Amikor a gyár teljes kapacitással működni kezd, ami várhatóan három-öt éven belül bekövetkezik, évi 25 millió pár cipőt fognak gyártani, 25 000 munkavállalónak adva munkahelyet.
A projekt indiai partnerekkel valósul meg, köztük Aqeel Panarunával, a Florence Shoe Company elnökével, aki elmondta: „A nemzetközi piac telített, és ők [Hong Fu] új piacot kerestek.” Hozzátette, hogy Indiában drámai növekedés tapasztalható a nem bőrből készült lábbelik iránt, ami hatalmas potenciált jelent. Az indiai kormány is szeretné vonzani az ilyen típusú befektetéseket, bízva abban, hogy ez javítani fogja a lábbeligyártási ipar színvonalát és növeli az exportot. Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indiai Szabványügyi Hivatal (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be az Indiában forgalmazott cipők számára. Ezek a szabványok például megkövetelik, hogy az anyagok átestek a szilárdsági és flexibilitási teszteken. Sandeep Sharma, a lábbeligyártási ipar szakértője és újságírója elmondta: „Ezek a BIS szabványok valóban a piac megtisztításáról szólnak. Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, és a fogyasztóknak jobbat érdemelnek.”
Azonban sok indiai nem engedheti meg magának a neves márkák cipőit. Számukra működik egy hatalmas és bonyolult kis cipőgyártó hálózat, amelyet a nem szervezett szektor képvisel. Az ő megfizethető termékeik a teljes lábbelimarketről becslések szerint a kétharmadát teszik ki. Ashok, aki nem kívánta megosztani teljes nevét, a szektor részeként számol be a lábbeligyártásról, amely egészen Agra környékén zajlik. Ő úgy becsüli, hogy napi 200 000 pár cipőt gyártanak hasonló üzemek Agra területén. „Sok fogyasztó, különösen vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, inkább a helyi, olcsóbb lábbeliket választja a márkás opciók helyett,” mondta. „Sok szervezett márka nehezen tudja bővíteni a kiskereskedelmi jelenlétét a félig városi és vidéki területeken, mert mi szolgáljuk ki őket.”
De vajon hogyan érintik az új kormányzati szabványok az olyan gyártókat, mint Ashok? „Ez bonyolult,” mondja Sharma. „Úgy érzem, a kormány egy nehéz egyensúlyt próbál megtartani. Nem zárhatják be csak úgy a sok ezer kis vállalkozást, amelyek milliók munkáját biztosítják – az gazdasági öngyilkosság lenne.” Elmondása szerint a kormány egyfajta répa és bot megközelítést alkalmaz: „Nyomást gyakorolnak a szabványok bevezetésére, de közben programokat indítanak a kisgyártók folyamatainak fejlesztésére is. Nem az a cél, hogy megszüntessék a nem szervezett szektort, hanem fokozatosan bevonják őket.”
A helyzetet bonyolítja, hogy a nem szervezett szektor híres a nagy márkák hamisítványainak gyártásáról. Míg ez népszerű az indiai vásárlók körében, más országok régóta panaszkodnak a veszteségeik miatt. Eközben számos új indiai sportcipőgyártó jelenik meg a piacon, hogy kiszolgálja India növekvő középosztályát. Sabhib Agrawal, aki a Zen Barefoot céget vezeti, próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését a mezítláb lábbelik iránt – olyan cipők, amelyek állítólag egészségesek, mivel ösztönzik a természetes mozgást. Agrawal elmondta, hogy cége különleges, mivel az indiai lábbeligyártási ipar nem igazán innovatív. „Nagyon kevesen hajlandók időt szánni és befektetni új technológiákba. Az indiai gyártás egy profit-centrikus piac, amely a megtérülésre összpontosít.”
A Comet egy másik indiai cég, amely az innovációra törekszik. Ők állítják, hogy ők az első helyi sportcipő márka, amely birtokolja az egész gyártási folyamatot a tervezéstől a gyártásig. Az alapító, Utkarsh Gupta kiemelte, hogy ez a szintű kontroll lehetővé teszi számukra, hogy kísérletezzenek az anyagokkal, új, innovatív formákat vezessenek be, és folyamatosan finomítsák a kényelmet és a méretet a valós visszajelzések alapján. Elmondta, hogy a Comet cipők alkalmazkodnak India éghajlatához és útjaihoz: „A legtöbb helyi márka a piacon kapható, előre gyártott talpakat használja, de amikor elkezdtük a Cometet, rájöttünk, hogy ezek minőségben, tartósságban és tapadásban hiányosak.”
A változás már úton van a lábbeligyártási szektorban – mondja Gupta. „A magas értékű termékek felé való elmozdulás most már zajlik.” Hozzátette, hogy sok magas értékű márkának India felé kell telepítenie a gyártást. „3-5 éven belül egy robusztus ökoszisztémát kell kialakítanunk, hogy versenyezhessünk a nemzetközi sportcipő piacon.” Eközben Ashok reméli, hogy a nem szervezett szektor nem marad figyelmen kívül India lábbeligyártási iparának növekedése közben. „A kormánynak akkreditációt és tanúsítványokat kellene adnia, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha mi is bekerülünk a szervezett szektorba, senki sem tudja legyőzni Indiát a cipőgyártási iparban.”
Sharma azonban azt mondja, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac mindenképpen el fog mozdulni. Látni fogjuk, hogy a nagyobb szereplők még nagyobbá válnak – ők rendelkeznek a pénzzel a gyors alkalmazkodásra. De nem hiszem, hogy a kis szereplők teljesen eltűnnének. Az okosak megtalálják a saját részüket.”
