Lehet, hogy ő lesz az első brit nő, aki a Holdon jár
Rosemary Coogan körül egy csapat tagja segít neki belebújni a űrruhájába, amelynek felvétele körülbelül 45 percet vesz igénybe. Miután minden felszerelés a helyére került, gondosan a fejére helyezik a sisakját. A brit űrhajós most a legnehezebb kihívására készül: meg kell állapítania, hogy készen áll-e egy űrsétára. A teszt a világ egyik legnagyobb medencéjében fog zajlani, mégpedig a NASA Semleges Buoyancy Laboratóriumában, a Johnson Űrközpontban, Houstonban, Texas államban. Ez a medence 12 méter mély, és benne egy életnagyságú mása található a Nemzetközi Űrállomásnak (ISS), így az itt végzett „űrséta” a legközelebb áll a Földön tapasztalható súlytalansághoz. Rosemary a merülés előtt azt mondja: „Ez egy nagy nap. Nagyon fizikailag intenzív, és pszichológiailag is az.” Ennek ellenére Rosemary nem tűnik túl feszültnak. Mosolyog és integet, ahogy a platform, amin áll, lassan süllyed a vízbe.
Dr. Rosemary Coogan gyerekkora óta arról álmodik, hogy űrhajós legyen, de úgy érezte, hogy ez az álom elérhetetlen. „Az iskolai pályaválasztási napon nem igazán találkozik az ember űrhajósokkal,” mondja. „Nem találkozol olyan emberekkel, akik ezt megvalósították, és nem hallod a történeteiket.” Ezért úgy döntött, hogy inkább a csillagok tanulmányozására összpontosít, és asztrofizikát tanul. Amikor azonban az Európai Űrügynökség (ESA) bejelentette, hogy új jelentkezőket keres, Rosemary jelentkezett, és a több mint 22,000 jelentkező közül őt választották ki. Az ESA célja, hogy Rosemaryt 2030-ra a Nemzetközi Űrállomásra juttassa. Ő lesz az utolsó brit, aki a korábbi űrhajósok, például Helen Sharman vagy Tim Peake nyomdokaiba lép.
Rosemary az utolsó hat hónapban a Johnson Űrközpontban edzett. Az ISS külső részének felfedezése mellett beléphet a keringő laboratórium egy másik életnagyságú másolatába is, amely egy hatalmas hangárban található. Rosemary bevezet minket a labor összekapcsolt moduljaiba. Az űrállomás belseje nagyon szűkösnek tűnik, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az űrhajósok általában hónapokat töltenek itt. Rosemary azonban emlékeztet minket a lenyűgöző kilátásokra. „Ez egy elszigetelt környezet, de ez segít abban, hogy kapcsolatot teremtsek a külvilággal – csökkenti a klausztrofóbiát.”
A képzés során Rosemary megtanulja az űrutazás minden aspektusát, beleértve a fedélzeti vécé használatát is. „Az alsó rész az, ahová a szilárd hulladékot helyezed,” magyarázza egy kis kabinban, amely úgy néz ki, mint egy régi kemping vécé. „Ez a tölcsér pedig egy légelszívó rendszerhez csatlakozik, és itt helyezheted el a folyékony hulladékot.” Rosemary elmondja, hogy a női űrhajósok gyógyszerek segítségével elnyomhatják menstruációjukat, de választhatják azt is, hogy nem teszik. „Van egy szűrő, amit a tölcsérre helyezel, és ez megakadályozza, hogy bármilyen részecske a vizelet rendszerébe kerüljön,” magyarázza. A vizeletet külön kell tartani, mert azt tisztítják és újrahasznosítják ivóvízként.
A medencében a búvárok folyamatosan állítják Rosemary felhajtóerejét, hogy a tapasztalat a lehető legjobban hasonlítson a mikrosúlytalanságra. Ő lassan mozog, ügyelve arra, hogy mindig rögzítve legyen a víz alatt lévő struktúrához. Minden fogódzó gondosan ki van választva, hogy pontosan olyan helyeken legyen, mint a valódi ISS-en. Ez létfontosságú izommemória szempontjából, ha valaha is lehetősége nyílik egy űrsétára 200 mérfölddel a Föld felett. A munka nehézkes és fáradságos, sok felsőtestet igénylő erőfeszítést igényel a meleg, nehéz űrruhában. Rosemary elmondja: „Sok mentális felkészülést igényel – valóban végig kell gondolnod minden egyes mozdulatot. Nagyon hatékonynak kell lenned az energiáddal. Nem akarod, hogy valamit elronts, majd újra meg kelljen csinálnod.” Rosemary egy másik űrhajóssal dolgozik, hogy elvégezzen egy listát az űrállomás javításairól és karbantartásáról a teszt során.
Minden mozdulatát egy, a medencére néző irányító szoba csapata figyeli. Folyamatos kapcsolatban állnak vele, miközben végzi a feladatait. A volt űrállomás parancsnok, Aki Hoshide, a Japán Űrkutatási Ügynökségtől, szintén ott van, hogy tanácsot adjon. Ő már négy űrsétát végzett, és elmondja, hogy az új űrhajósok számára meredek tanulási görbével jár. „Amikor először kezdjük, annyi információt kapunk, annyi készséget kell elsajátítanunk és bemutatnunk,” mondja. „Ez bablépés, de előrehaladnak – és látom az izgatottságukat, amikor idejönnek és beugranak a vízbe.” Rosemary bemutatja nekünk a Saturn V-öt, azt a rakétát, amely az Apollo űrhajósokat 1969-ben a Holdra vitte. Több mint 50 év elteltével a NASA hamarosan tervezi a visszatérést a holdi felszínre az Artemis program keretében, amelyben európai űrhajósok is részt vesznek. Rosemary, akinek 35 éves űrkarrierje várható, talán egy nap lehetőséget kap, hogy ő legyen az első brit, aki a Holdra lép.
„Hihetetlen izgalmas, hogy az emberiség visszatér a Holdra, és természetesen bármilyen módon részt vehetek ebben, azt nagyon örömmel fogadnám. Ez tényleg lenyűgöző,” mondja. Hat kimerítő óra elteltével Rosemary közelít az űrséta tesztjének végéhez, de ekkor váratlan helyzetbe kerül. Az irányító szobában halljuk, ahogy kommunikációs ellenőrzést kér az űrhajós partnerével, aki a űrállomás másik részén dolgozik. De csak csend fogadja. A videón látjuk, hogy mozdulatlan. Rosemary nem tudja, de azt kérték tőle, hogy játssza el az eszméletvesztést. Rosemary feladata az, hogy elérje őt, ellenőrizze az állapotát, és visszatojja az airlockhoz. Hosszú idő után a víz alatt már látható, hogy mennyire kimerült, de lassan és biztosan sikerül biztonságban eljuttatnia őt az airlockhoz.
„Rosemary egy bajnok kitartásával bír. Ma fantasztikus teljesítményt nyújtott,” mondta Jenna Hanson, a NASA űrséta oktatója, aki Rosemary teljesítményét figyelte. „Nagyon elégedettek vagyunk azzal, ahol tart – fantasztikusan teljesít.” Vég
