
Dinoszauruszok tömegsírjának rejtélye a Halál Folyóján
Alberta, Kanada zöldellő erdőinek lejtői alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, ahol több ezer dinoszaurusz található, akik egyetlen pillanat alatt, egy pusztító napon vesztették életüket. A Pipestone Creek, más néven a „Halál folyója” környékén, paleontológusok egy csoportja érkezett, hogy megfejtsenek egy 72 millió évvel ezelőtti rejtélyt: hogyan haltak meg ezek az ősi állatok? A kutatás megkezdése a nehéz kalapács csapásával kezdődik. Erőre van szükség ahhoz, hogy feltörjék a vastag kőréteget, ami alatt Prof. Emily Bamforth, a kutatás vezetője szerint „paleo arany” rejtőzik. Amint csapata elkezdi a finomabb munkát, a réteg eltávolítását, lassan megjelenik a megkövesedett csontok zűrzavara. „Ez a nagy csontdarab itt, azt hisszük, a csípő része,” mondja Prof. Bamforth, akit kutyája, Aster figyel, akinek az a feladata, hogy ugasson, ha medvét észlel. „Itt vannak ezek a hosszú, vékony csontok. Ezek mind bordák. És itt van egy érdekes darab – a lábujjcsont egy része. Ez itt, nem tudjuk, mi lehet – ez egy igazi Pipestone Creek-i rejtély.” A BBC News is ellátogatott a Pipestone Creekhez, hogy tanúja legyen ennek az ősi temetőnek a nagyságának, és lássa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. Számtalan fosszíliát gyűjtöttek össze a helyszínről, és folyamatosan új felfedezések születnek. A csontok mind a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak. Ez a faj, valamint Prof. Bamforth ásatása szerepel egy új BBC sorozatban, a Walking With Dinosaursban, amely vizuális effekteket és tudományt használ, hogy életre keltse ezt az ősi világot.
Ezek az állatok a Késő Kréta időszakban éltek, és a Triceratops rokonai voltak. Körülbelül öt méter hosszúak és két tonnásak voltak, négy lábon jártak, nagy fejüket pedig egy jellegzetes csontos gallér és három szarv díszítette. Meghatározó jellegzetességük volt egy nagy dudor az orrukon, amit „boss”-nak neveznek. Az ásatási szezon éppen kezdődik, és minden évben őszig tart. Az a kis földterület, ahol a csapat dolgozik, rendkívül sűrűn tele van fosszíliákkal; Prof. Bamforth becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig egy teniszpálya nagyságú területet ástak ki, de a csontok ágyazata egy kilométert nyúlik fel a domboldalon. „Csodálatos a sűrűsége,” mondja nekünk. „Úgy hisszük, hogy ez Észak-Amerika legnagyobb csontágyazata.” A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok együtt migráltak egy hatalmas csorda részeként, több száz mérföldet dél felől északra, ahol a nyarat töltötték. Az a terület, amely sokkal melegebb éghajlattal bírt, mint ma, gazdag növényzettel volt borítva, bőséges táplálékot biztosítva a növényevők hatalmas csoportja számára. „Ez egyetlen közösség egyetlen faj állatából egy időpillanatban, és hatalmas mintavétel. Ilyen szinte sosem történik a fosszilis nyilvántartásban,” mondja Prof. Bamforth.
A nyugat-albertai terület nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Még nagyobb dinoszauruszok is barangoltak ezen a vidéken, és tanulmányozásuk elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük ezt az ősi ökoszisztémát. Két órányira a halál völgyeitől, a Deadfall Hills vidékén járunk. Az út oda sűrű erdőkön át vezet, ahol át kell kelni egy gyors folyású folyón, és csúszós köveken kell felmászni. Itt nem szükséges ásni; óriási csontok fekszenek a part mentén, kiválóan megmunkálva a víz által. Egy nagy csigolyát gyorsan észlelünk, ahogy bordadarabok és fogak hevernek a sárban. A paleontológus Jackson Sweder különösen érdeklődik egynek tűnő dinoszaurusz koponya darab iránt. „Amit itt találunk, az leginkább egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez koponyacsont, akkor ez egy nagy dinoszaurusz – valószínűleg 10 méter hosszú,” mondja. Az Edmontosaurus, egy másik növényevő, a Pachyrhinosaurushoz hasonlóan barangolt az erdőkben, és segít a paleontológusoknak felépíteni ennek az ősi földnek a képét.
Sweder a közeli Grande Prairie Philip J. Currie Dinoszaurusz Múzeum gyűjteménykezelője, ahol a két óriás csontjait megtisztítják és elemzik. Jelenleg egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyán dolgozik, amely körülbelül 1,5 méter hosszú, és „Nagy Sam” néven ismert. A gallér tetején a három szarv helyét mutatja, de a középső hiányzik. „Minden olyan koponya, ami viszonylag épen maradt, rendelkezik egy tüskével ezen a helyen,” mondja. „De ennek a kis unikornis tüskéje úgy tűnik, hogy hiányzik.” Az évek során, amelyeket ezen a különleges helyszínen töltöttek, a múzeumi csapat 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a labor padlói tele vannak fosszíliákkal; minden méretű Pachyrhinosaurus csontjai megtalálhatók, a fiataloktól az idősekig. A különböző állatok anyaga lehetővé teszi a kutatók számára, hogy többet megtudjanak a dinoszaurusz biológiájáról, válaszokat keresve arra, hogy hogyan nőtt a faj és hogyan alakult ki a közösség. Egyéni eltéréseket is vizsgálhatnak, hogy lássák, hogyan tűnhetett ki egy Pachyrhinosaurus a csordából – mint ahogy talán Nagy Sam is a hiányzó tüskéjével.
Mindez a részletes kutatás a múzeumban és a két helyszínen segít a csapatnak válaszolni a létfontosságú kérdésre: hogyan halt meg annyi állat egyszerre a Pipestone Creeknél? „Azt hisszük, hogy ez egy szezonális migrációs csorda volt, amely összegabalyodott egy katasztrofális eseményben, amely gyakorlatilag elpusztította, ha nem is az egész csordát, de egy jelentős részét,” mondja Prof. Bamforth. Minden jel arra utal, hogy ez a katasztrofális esemény egy hirtelen árvíz volt – talán egy vihar a hegyek felett, amely megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, gyökereikből kiforgatva a fákat és köveket mozdítva el. Prof. Bamforth szerint a Pachyrhinosaurusoknak nem volt esélyük. „Ezek az állatok nem tudtak gyorsan mozogni a nagyszámú miatt, és nagyon nehéz súlyúak voltak – ráadásul nem voltak jó úszók.” A helyszínen talált kövek mutatják a gyorsan folyó víz által kavarodott üledék örvényeit

